Az igen népszerű intermittent fasting lényege, hogy a nap 24 óráját felosztod két időszakra, az egyikben étkezel, a másikban pedig nem. Ezáltal a szervezet elkezdi felélni a zsírraktárait, csökken a koleszterinszint és a vérnyomás, javul az inzulinrezisztencia. Ezt a módszert érdemes megkülönböztetni a klasszikus böjttől, amit leginkább a történelemkönyvekből ismerhetünk, amikor is napokig, vagy akár hetekig semmit, vagy csak nagyon keveset ettek a böjtölők. Ma főleg vallási okokból követik ezt az emberek (ilyen például a ramadán), diéta szempontjából pedig kerülendő.
A klasszikus böjt gyakorlatilag éhezést jelent, ami óriási stresszt ró a szervezetre. A test nem csak a zsírokat, hanem az izmokat is el fogja kezdeni lebontani, hogy fedezze a hiányzó kalóriaszükségletét, az anyagcserét pedig lelassítja. Nagyon nagy súlyveszteség érhető el általa, de abban a pillanatban, ahogy visszatérünk a normális étkezésre, vissza is fogjuk hízni a leadott kilókat, sőt, jó eséllyel még többet is. Ennek okairól részletesebben ebben a cikkben olvashatsz.
A klasszikus böjttel ellentétben az időablakos étkezés egy újabb keletű dolog, ahol megvan a beosztás, hogy mely időszakokban ehetsz és melyekben nem. Előnyei közé tartozik, hogy a böjti szakaszokban a szervezet tisztulni fog a méreganyagoktól, az immunsejtek szinte teljesen megújulnak, valamint javul a cirkadián ritmus is, ami jobb minőségű alvást fog eredményezni. Emellett jelentős zsírfelhasználásba kezd a szervezet, hogy pótolja a működéséhez szükséges kalóriákat. Érdemes viszont észben tartani, hogy a nagyon alacsony kalóriabevitel hatására könnyen leeshet a vércukorszint is.
Az időablakos böjtnek több formája van, kezdésnek a 12:12 vagy a 14:10 javasolt, utóbbi esetén tehát a napi étkezéseket egy 10 órás intervallumban kell letudni (jellemzően 3 étkezéssel), amit egy 14 órás böjt követ. A legelterjedtebb viszont a 16:8-as felosztás, de aki még sosem böjtölt, annak semmiképp sem javasolt ezzel indítani.
Az időszakos böjt egy másik formája, amikor a teljes hetet osztjuk fel böjti és nem böjti napokra. Klasszikus formája az 5:2 diéta (valamint annak a 4:3-as változata). Nagyon fontos viszont, hogy a böjti napok sem teljes éhezést jelentenek, hanem egy fix 500 kalóriás tápanyagbevitelt 3 étkezésre elosztva. Hogy a hét melyik 2 napját áldozzuk a böjtre, az egyéni döntés kérdése, de semmiképp se egymást követő napok legyenek. Diéta szempontjából a módszer lényege, hogy a napi helyett a heti összkalóriabevitelre fókuszál és annak drasztikus csökkentésével éri el a súlyvesztést.
A klasszikus böjtöt senkinek nem ajánlom, mert több kockázata van, mint haszna. Az időszakos böjtölés már más tészta, több kutatás is beszámolt a jótékony hatásairól. Akik érdeklődnek a böjt iránt, azoknak is inkább az időszakos böjtöt ajánlanám, például az említett 5:2 módszert, nem pedig az időablakos étkezést. Ennek az egyszerű oka, hogy az 5:2 diéta hosszú távon is könnyen követhető és nem jelent folyamatos stresszt a szervezetnek, szemben a mindennapos éhezési időszakokkal. Böjt alatt célszerű vitamin és ásványi anyag tartalmú táplálék-kiegészítőket használni és fokozottan ügyelni a folyadékbevitelre.
Aki rendszeresen sportol, nagyon figyeljen oda, hogy az edzések semmiképp se essenek a böjti napokra, valamint mindenkinek érdemes konzultálni a háziorvosával, mielőtt böjtölésbe kezdene. Gyermekeknek, terheseknek, szív- és cukorbetegnek, valamint inzulinrezisztenciával küzdőknek pedig semmi esetre sem javasolt a böjtölés.
