Bizony, jól olvastad, automatizáció. Olyan sémák, minták, vagy inkább programok az agyban, amik leegyszerűsítenek és lerövidítenek egy folyamatot. Nem fut akkora kört az idegpályákon, mint egy átgondolt tevékenység, egy újfajta edzésmódszer, vagy mozgásforma, nem gondolod úgy át a dolgokat, mintha mondjuk új városban közlekednél. Olyasmikre gondolok itt, mint a telefonod időszakos csekkolására, vagy az ajtó kulcsra zárása, mikor elmész otthonról. Persze, néha azért vissza kell futnod, hogy megnézd, tényleg bezártad-e az ajtót (meg nem véd a betöréstől, de azért ne legyen már olyan könnyű dolga a bácsinak). Ellenőrizned kell, pontosan a rövid út miatt, amit megtett, tehát azért, mert nem tudatosult.
Ha a parkolóban azt látod, hogy az emberek visszatolatnak a bevásárlóközpont ajtajából, hogy megnyomkodják a kocsinyitót, azt sem azért teszik, mert olyan kényelmes a markolata, vagy idegrángása van, csak a saját automatizációját, szokását ellenőrzi.
A szokások mélyen beépültek az elménkbe, a tudatalattinkba és onnan mozgatják a szálakat. Viszont van rá mód, hogy átdrótozzuk az agyunkat és a jó hír, hogy annyira is bonyolult.
Az emberi agy úgy van összerakva, hogy mindig az egyszerűt keresi. A könnyebb utat, azt, amihez nem kell sok erőbefektetés és nem igényel hosszú és összetett folyamatokat. Ezt magunkkal hoztuk az ősidőkből, hiszen az energiatakarékosság hasznos volt a túlélésünk érdekében. Persze, megerőszakolhatod magad, hogy csak azért is maximum erőfeszítéssel csináld a dolgaidat. Egy darabig. Tartósan egyszerűen nem megy, mert az ember nem így működik.
James Clear az Atomi szokások című könyve konkrétan a világ egyik legnagyobb kincse. A faszi éveket töltött a szokások tanulmányozásával és Ezek közül a kedvencem, ami éppen a fenti alaptézisre épít: Könnyítsd meg a pozitív szokást!
Ha be akarod építeni azt a tevékenységet a mindennapi életedbe, hogy több vizet iszol, szerezz be egy nagy kulacsot és tartsd magad mellett. Kevesebb erőfeszítés naponta mondjuk kétszer megtölteni a nagyobb kulacsot, mint tízpercenként járkálni a konyhába és egyszerűbb az egy karnyújtásnyira lévő vízforrást az arcodhoz emelni, mintha állandóan fel kéne kelni és elmenni érte valahova.
Tehát az agyad megkapja azt, amit akar: Baromira leegyszerűsíted azt a feladatot, amit nap mint nap el akarsz végezni a pozitív hatásai miatt. Egy idő után ez is szokássá válik. Reggel az első dolgod lesz inni a kulacsodból, aztán az alapbeállításaid közé fog tartozni, hogy viszed magaddal a mosdóba, hogy a csap alatt megtöltsd, s a nap első töltése már a reggeli kávéd előtt kész van. Nem gondoltad át, nem agyaltál rajta, csak csináltad. Egyszerű, hasznos és automatikus.
Az első törvény magában hordozza a párját, a kiegészítését. Nehezítsd meg a negatív szokást!
Benyúlni a fiókba és kivenni egy zacskó chipset és magadba tömni sokkal egyszerűbb, mint főzni egy cuccos, húsos ragut. Viszont mi van akkor, ha megfőztél előre hétvégén, vagy amikor volt időd és nincs chips a fiókodban? Ha alapból nem vetted meg azokat a hizlaló, egészségtelen dolgokat, de egy picikét előre dolgoztál, egy kicsit többet főztél? Itt már egyszerűbb melegíteni egy tányér főtt kaját a mikróban, mint felöltözni és elmászni a boltba azért a chipsért.
Itt is érvényes ugyanaz, mint előtte, az agyad keresi az egyszerűbb megoldást, ami kevesebb energiabefektetésbe kerül, mint egy másik választás. A kardodnak ugyanis két éle van. Az egyikkel levágod a jó szokáshoz vezető utat, a másikkal elvágod a rosszhoz vezetőt. Az egyik rövidebb lesz, a másikhoz meg hidat kell építened. Melyikre voksolsz ilyenkor? Na ugye!
És mi az amit megtettél érte? A boltban nem az volt az első dolgod, hogy rányúlsz a chipses zacskó, hanem ugyanazért a pénzért veszel valamit, ami egészséges, hasznos, vagy egyszerűen annyival több zseton marad a tárcádban. Sőt, a hurkák halmozódását is elkerülöd, ez vegytiszta haszon. Ezzel gyengítetted a vonzerejét a rossz szokásnak, a jóét meg erősítetted azzal, hogy kimentél vízért. egyszer. Ugye, nem asztrofizika ez!
Ha már vonzerő, hogyan tudsz erre ráerősíteni? Egy jutalom rendszerrel, amit magadnak implementálsz. Ha jól csinálod és ellenállsz a kísértésnek, akkor veszel egy fürdőbombás forró fürdőt, vagy megengedsz magadnak valami apróságot, egy nap sorozatozást, vagy bármi olyat, amivel nem húzod keresztbe a saját céljaidat. Ugye, önmagunk szabotálásában is sokan profik vagyunk. Igazam van, vagy igazam van? Vonzóbbá teszed a jó szokást, ha tudod, hogy jutalom fog várni a végén. Ez, a jutalom iránti sóvárgás fog minden alkalommal hajtani, hogy újra és újra megtedd, amíg automatikus nem lesz.
Ezzel szemben a negatív szokások vonzerejét el tudod venni. A pozitív megerősítés mindig sokkal erősebben hat, mint a negatív, így büntetés helyett hangsúlyozd ki, milyen előnyökkel jár az elkerülése. Persze, azt is tedd hozzá, milyen hátrányokkal jár, ha mégis bűnbe esel. Ha nem veszel chipset, könnyebben fogysz le, de ha megveszed, akkor nehezebb lesz a folyamat, vagy hurkákat pakolsz magadra. Arról nem is beszélve, hogy kudarcként éled meg, ami elég demotiváló lehet a legtöbb esetben.
Végezetül itt van egy bónusz tipp, hogy biztos legyen a sikered: Egy elszámoltató partner!
Rendkívül hasznos tipp. Mindenki tudja, hogy máshogyan viselkedünk, ha tudjuk, hogy mások látják és ítélkeznek. A buszon kihúzzuk magunkat, igyekszünk magabiztosan sétálni az utcán, a plázában úgy válogatni, mintha nem lepne meg minket egy-egy kínai rongy borsos ára. Pedig a lőtéri kutyát nem érdekli, mire hogy reagálsz. Főleg a nagyvárosokban, ott nincs térfigyelő kamera néni az ablakban, mindenki a saját maga dolgával törődik, nem foglalkozik a másikkal. Ennek megvannak az előnyei és hátrányai, de az egy másik teadélután témája.
Viszont az elszámoltató partneredet érdekelni fogja a te dolgod is. Válassz ki egy olyan személyt, akiben maximálisan megbízol. Egy közeli barátodat, családtagodat, vagy a párodat. Többet is választhatsz. A lényeg: Akárhányszor hibázol, tudatnod kell vele. Le kell neki írnod, vagy fel kell hívnod, ha együtt laktok, akkor személyesen kell beszámolnod neki, hogy most bizony bebűnöztél. Lehettek egymás elszámoltató partnerei is, így egymásnak vallotok színt és egymást motiváljátok. Működik, ez tapasztalat, nem rizsa!
Viszont egy dolgot nem szabad elfelejtened: Nem kell mindent egyszerre bevállalnod! Nem fog menni, ha hirtelen 180 fokos fordulatot teszel. Kezdd el, lépésenként építsd be a szokásokat. Sokkal inkább játékként fogd fel, mint vizsgaként. Nem baj, ha csalsz, ez nem arról szól, hogy tökéletesen megtarts mindent, csak annyiról, hogy beépítsd a jó szokásokat és kigyomláld a rosszakat. Szokás az, amit az esetek többségében csinálsz, nem az, amit úgy követsz, mint a szentírást. Vedd meg azt a csipszet és még a bolt előtt tömd magadba! Csak írd meg az elszámoltató partnerednek, konstatáld, hogy hurka építészeti műveletet hajtottál végre és ne csináld belőle rendszert. Ennyire egyszerű.
U.I.: Ha többre vágysz és átfogó képet szeretnél kapni a szokások tudományáról, szívből ajánlom James Clear – Atomi szokások című könyvét, melyen ez a cikk is alapult.
A képek forrása a Google
