A vadászó-gyűjtögető életmóddal szorosan együtt járt a vándorlás. Az ősember szinte folyamatosan mozgásban volt, így az állóképessége és teherbírása nagyon magas lehetett. A férfiaknak a vadászathoz elengedhetetlen volt a jó erőnlét, a gyorsaság és a különböző koordinációs képességek, ezek nélkül ugyanis könnyen odaveszhetett a nagyvadakkal való találkozás során.
Elég valószínű továbbá, hogy tudatosan is edzettek a vadászatokra, gyakorolták a mozdulatokat, a csapatmunkát. Ugyanilyen gyakorlás lehetett az is, amikor a fiatalokat tanították, illetve a mágikus szertartások során, amikor is újra eljátszották a sikeres vadászatot, így kérve a szellemek segítségét, hogy ez a siker megismétlődjön. A rituális táncok szintén komoly testmozgást jelenthettek.
A neolitikumban aztán mindez nagyrészt felbomlott. Persze az életmódváltás nem azonnali és kizárólagos volt, a földművelés megjelenése mellett továbbra is vadásztak, továbbra is gyűjtögettek, de az bizonyos, hogy nem vándoroltak már tovább. A letelepedett törzsi életmód újfajta mozgásformákat hozott magával, úgymint az építkezés, és természetesen maga a földműveléssel járó teendők.
